A 2020. június 11-i közgyűlés ülésére a veszélyhelyzet alatt nem kerülhetett sor. Június 10-én a képviselők levelet kaptak, hogy a folyamatosan közzétett napirendi pontokat június 15-én délig véleményezzék.
A levél jelezte, hogy ez nem elektronikus szavazás, hanem csupán a döntéshozatalhoz szükséges véleménygyűjtés. Ennek megfelelően küldtem el javaslataimat, amelyek a csatolt dokumentumban olvashatók.
A véleményezésre közzé nem tett előterjesztéseket az előterjesztő a Közgyűlés tagjainak véleménye nélkül önállóan fogadta el.
A napforduló állandósága mellett, a születés ünnepétől az anyagi javak megszerzése felé fordulás hanyatlása kezdődik. A fiatalok, akik a gyermekek leghitelesebb példaképei, változást akarnak. Nem kell a drága ajándék, a szülők feszültsége árán. Nem kell a tömeg, a rohanás, a bevásárlás, az értelmetlenül sok étel, az áramot feleslegesen zabáló giccses fényfüzérek és a szemété váló közhelyes képeslapok.
Most nem a Füredi Focicsapat, hanem a buszjárat, amiről írok. Walter István, Állomás utcai lakos keresett meg, azzal hogy Kurucz Jánossal, a Szőlősgazdák elnökével már írtak a Tömegközlekedési Vállalatnak, de elutasították, azt a kérést, hogy a nyári menetrendhez hasonlóan a buszjáratok, Kaposfüred mindkét végállomását, a Kaposfüredi út végét és a vasútállomást is érintsék az őszi menetrendben is. A 20 perces menetidő pár perccel lenne hosszabb, de nem kellene gyalogolni, hol az egyik végállomás, hol a másik felé lakóknak a templomtól.
Egyszer volt, pár évig nem volt, majd lett a Városházán illetménykiegészítés. A Kormány, hogy csökkentse a költségeit, kitalált egy életpályamodellt, amelyben létrehozta az illetménykiegészítést. Mindenki örült, azonban az önkormányzatnál dolgozó köztisztviselők már nem a törvény alapján kapták meg ezt az összeget, hanem a képviselő-testületek döntötték el, hogy bevezetik vagy sem. Ráadásul ezt évente kell megtegyék. Pár évig, így kevesebb volt a Városházán a fizetés, mint a többi állami közigazgatási szerveknél, és a szakemberek kezdtek állást keresni a Városházán kívül.
Volt egyszer egy szociális foglalkoztató, ahol értelmi sérült felnőttek egy hosszú munkapad két oldalán ülve, fonalat kis orsókon gombolyítottak. Kedves, de néha félelmetes emberek voltak egy kisgyerek szemével. Amikor a nagyszüleim nem voltak itthon, hogy vigyázzanak rám, mint a többi gyerek édesanyámmal mentem dolgozni. Az ő irodájából nyílt ez a kis műhely. Bámulatos módon érezte meg minden rezdülésüket, hangulatváltozásaikat. Hol dicsérni, hol vigasztalni, hol határozottan beszélni kellett velük. Felnőtt gyerekek voltak. Nem volt még önálló intézmény, egyedül foglalkozott velük.