Az iskola az itt élőké

KÉPVISELŐI ÖNÁLLÓ ELŐTERJESZTÉS

Határozati javaslat:

SZÁNDÉKNYILATKOZAT

 

Kaposvár megyei Jogú Város Közgyűlése egyetért a diákság követelésével, a közoktatás azonnali reformjára van szükség.

10 éve vette át a fenntartás felelősségét az önkormányzatoktól az állam, azzal a határozott vállalással, hogy a közoktatást magasabb színvonalon, az erőforrások hatékonyabb felhasználásával végzi.

Az oktatás résztvevői elsősorban a diákok és pedagógusok, valamint a diákok családtagjai a közoktatás folyamatosan romló helyzete, kilátástalan jövője miatt hónapok óta töretlen és céljaikat tekintve következetesen tiltakoznak.

A közoktatás jelenlegi rendszerében nem születik eredmény, ezért a Közgyűlés tárgyalásokat kezdeményez a fenntartóval Kaposvár iskoláinak visszavétele érdekében. A diákok egyenlő esélyeket kell, hogy kapjanak függetlenül a fenntartótól, ezért a jelenleg legmagasabb állami finanszírozásra jogosult valamennyi kaposvári iskolába járó diák.

Célunk, hogy az iskolák igazgatói kapják vissza teljes jogkörüket és felelősségüket. Az igazgatókat a korábbi törvényi szabályozásban meghatározott véleményezési jogkör ismeretében a Közgyűlés nevezze ki és mentse fel. A szervezeti hatékonyság miatti munkaszervezés ne jelenjen meg az iskolák nevében, töröljék a jogszabályokból a tagiskola megnevezést.

Felelős: Szita Károly polgármester

Közreműködik: dr. Giber Vilmos tanácsnok

Határidő: azonnal

                                                                       Indokolás

A tiltakozók a követeléseiket 9 pontban foglalták össze, amely egyetértésre talált a polgárok részéről:

Érdemi és nyilvános párbeszédet az oktatás megújításáról! Hiteles tájékoztatást a kormány és a közmédia részéről!

Szüntessék meg a pedagógusok lejáratását, az oktatási szereplők megfélemlítését! A kirúgott vagy leváltott tanárokat azonnal helyezzék vissza! Megbecsülést a pedagógusoknak!

Érdekérvényesítő sztrájkjogot a pedagógusoknak!

Felelős, hozzáértő oktatásirányítást! Önálló oktatási minisztériumot!

Kisebb terhelést a diákoknak és a pedagógusoknak!

Esélyteremtő, minőségi oktatást és nevelést mindenkinek – az óvodától az egyetemig!

Versenyképes és értékálló bérezést az oktatásban dolgozóknak!

Minőségi, 21. századi környezetet a tanuláshoz és a tanításhoz, neveléshez!

Szakmai szabadságot és támogatást az oktatásban! Korszerű nemzeti alaptantervet! Szabad tankönyvválasztást!

 

Jelenleg az oktatás azonnali reformjáért küzdők arctalan végrehajtó szervhez vonulnak, akik nem választott testületek. A 10 év alatt jelzéseiket figyelmen kívül hagyták, így jutott teljes válságba az oktatás.

Az önkormányzati fenntartás idején valamennyi szakmai közösség véleményét kötelezően kikérve a helyi választott testületek az itt élőktől nyert legitimáció alapján nevezték ki nyilvános pályázat alapján az iskolák igazgatóit. Az igazgató gyakorolta a munkáltatói jogokat az iskola valamennyi dolgozója felett, felelősséget vállalva személyi döntéseiért és az iskola gazdaságos, hatékony működéséért. Az esetleges konfliktusokat az igazgató rendezte, ha nem volt rá képes a Közgyűlés végső esetben felmentette. Ez a rendszer biztosítja egyedül, hogy az itt élők érdemben tudják képviselni a diákok és tanáraik érdekeit. Ha a Közgyűlés tagjai nem az itt élők érdekében döntenek, akkor legkésőbb a következő választáson új képviselőket választanak maguk közül. Súlyosabb esetben azonnali távozásra szólítják fel az itt élők képviselőiket, akik feloszlatják a Közgyűlést. Ez az alkotmányos rend jól működött az erős önkormányzatok idején. Akkor még a polgármester bérét a Közgyűlés határozta meg az itt élők szándéka alapján, és nem az állam helytartójaként a kaposváriakkal fizettették ki milliós fizetését több mint havi háromszázezer forinttal megemelve, amikor mindenki másnak Kaposváron kevesebbet ér a bére a folyamatos és brutális áremelkedések idején. A függetlenség és autonómia alapja, hogy a nem az állam a gazdája a polgármesternek.

Mindezek alapján a Közgyűlés felelőssége kiállni a polgárok érdeke mellett és vállalni a felelősséget a jövőért. A helyben rendelkező forrásokat nem látványos ma már fenntarthatatlan luxusberuházásokra kell költeni kiszolgálva idegen üzleti köröket, hanem az itt élőknek esélyt adni a tudásra, a helyben maradásra, a családok egységének fenntartásra és gyarapodására. Ez az itt élők képviseletének veleje, amelyhez magas szintű tudás, szilárd polgári értékrend és városunk szeretete egyaránt szükséges.  

Felelősségünk van, ne feledjük most a diákok lázadnak. Ez a korosztály nem viseli el a kudarcot, kitör. Újabb és újabb formáit választhatják a tiltakozásnak. Egy felnőttekből álló testületnek ezt a döntéskor szem előtt kell tartania.

Az öt éves várospolitikai program tárgyalásakor a 2019. október 31-i alakuló ülésen az itt élőktől érkezett jelzések alapján az alábbi kérdéseket tettem fel az erős önkormányzati rendszer visszaállítása, a kaposváriak magas színvonalú közszolgáltatásokkal való ellátása érdekében:

„Az elmúlt önkormányzati rendszer átalakítása során sok feladat átkerült az államhoz, vannak-e már olyan tapasztalatok, amit az elkövetkezendő öt évben érdemes átgondolni, hogy milyen feladatokat tudna átvállalni az önkormányzat? Tehát, hogy azok a feladatátadások oktatásban, egészségügyben, amit úgy lát, hogy az elkövetkező öt évben érdemes megvizsgálni, hogy önkormányzati szinten történjen. Amit már átadtak az államnak, abból hatékonyan működik-e, jobban működik-e, mint az önkormányzati rendszerben. Ha ezt egy kutatás, vizsgálat alapján úgy értékelik, hogy az önkormányzati decentralizált hatáskör ellátás hatékonyabb, van-e értelme ezeket visszavenni?”

A polgármesteri válasz az államosítás pártján volt:

Semmit nem kíván visszakérni, amit hatékonyabban tud egy állam ellátni, mint amit az önkormányzatok el tudnak látni. Nem az a lényeg ki végzi a feladatot, hanem az a lényeg, hogy milyen szolgálatot tud tenni a város polgárainak a feladat ellátásával. Lát még olyan feladatokat, amely nem a visszarendeződést jelentené, hanem inkább azt, hogy az államnak adjanak még át, mert a nagyobb erő ott van, hogy hatékonyabban el tudják ezt érni, például közszolgáltatások tekintetében.”

Kettőnk között ez az értékrendi különbség. Képviselőként az erős önkormányzatban, a helyben nyújtott közszolgáltatások magas színvonalában, a szabadságban hiszek. A közel 30 éve polgármester az utóbbi évtizedben egy államosított, központosított rendszert szolgál ki, alávetett pozícióban.

Ma még a képviselők választanak a két értékrend között, másfél év múlva már az itt élők döntik el ki képviseli az Ő és családjuk érdekeit, értékrendjét.