EGYÜTT VAGYUNK

Csodálattal tölt el a költöző madarak felkerekedése minden évben. Az idő elérkezésekor indulnak céljuk felé. Mindenszentek, Halottak napja és az emberek felkerekednek elhunyt szeretteik sírjához. Imák, virágok, fényt árasztó gyertyaláng. Családi ünnep, ahol a távolabbi családtagok is találkoznak. Nem mindig személyesen, csak jelenlétük nyomaival. Ez a virág a nagynénétek kertjéből való, azt a koszorút biztos a bácsikátok hagyta itt. Van, aki csak évente egyszer rója le tiszteletét, van, aki rendszeresen kijár a temetőbe. Van, aki az ünnep előtt jön és a pihenőnapokat kihasználva elutazik pár napra a családdal, hogy közös élményt gyűjtsön, amelyre később emlékezni tud. Van, aki otthon annyi gyertyát gyújt, ahány szerette eltávozott, és visszarepül gondolatban találkozni velük, amikor a mindennapjaink részesei voltak. Szokások és hagyomány minden ember legbelsőbb magánügye. Amikor elhunyt szeretteinkre gondolunk, a hiányt érezzük, valójában magunkra figyelünk. A temetőket járva ránk zúdul a sok évszám, kinek, mennyi idő jutott a földön. Sem az órát, sem a percet nem tudjuk, vajon mikor kerülünk át a túlvilágra, és azt sem hogyan. Az időnk véges, rajtunk múlik, hogyan használjuk ki. Megvalósítjuk-e az álmainkat, vagy csak várunk. Minden perc számít, az is, amit elhunyt szeretteink emlékével töltünk. Felkerekedünk családtagjainkkal a temetőbe, találkozni a rokonokkal. Imádkozunk, virágokat viszünk, gyertyát gyújtunk. EGYÜTT VAGYUNK ÖNMAGUNKKAL.