Ittzés Balázs, a doktor
Elveszteni az embernek az orvosát egy különös űrt jelent. A bizalom korunk legnagyobb és legritkább kincse. Családtagokon és barátokon kívül ma már megbízni valakiben nagyon nehéz. Az adott szó becsületének hiánya pusztítóbb mint azt gondolnánk. A gyerekorvos olyan mint egy szülő,aki távol él és amikor baj van jön, segít. Balázs bácsi jött, humora volt és kiváló diagnoszta. Generációk hozták hozzá a gyerekeket, mert ismerték, ha valaki Ő megtalálja mivel áll szemben.
Munkás polgár volt a szocializmus furcsa kasztja. Két kezével építette a házát évekig,ekkor szomszédokká is váltunk. Ki ebben,ki abban segített szerszámmal, cementtel, tanáccsal, erővel. Sanyi bácsi kocsmájában elköltött malteros ebédek. Kiadós cigánypecsenye, vagy pacal és estig kitartott az erő. A melós években ott volt a polgárság a társalgásban, a világról, Afrikáról, zenéről és történelemről. S persze a jelenről. A kinevetett hatalmaskodók, akik valami homályos általuk sem ismert eszmét követve elszakadtak a valóságtól. Akik összehordtak hetet-havat. Balázs bácsi "mély tisztelettel" alázta őket, szeme sarkában a huncut ránc jelezte, hogy az okoskodó hatalmaskodó, egy tökfej. Csak értékes van és értéktelen, nem bal és jobb.
Laza volt és úri, ahogy a piros hatalmas Audit vezette és közben Bach zenéjét a fülünkbe szerezte. A kétüteműek zaja helyett a líbiai kiküldetés eredménye csendben siklott és nem üvöltve hallgathatott Bachot. Suliból hazafelé a buszmegállóban, mikor láttuk a nagy piros batárt tudtuk, Ő megáll. A felépült új lakónegyed akkor még laza volt. Ha valaki sütött valamit vitt belőle a szomszédba, "megosztani".
Megosztani nem úgy mint ma, csak egy képet, hanem ízeket, tudást, munkát, hagyományt. Magunkból valamit adni. Like helyett: -Köszönöm, ez isteni! Volt mit, amit érdemes továbbítani. Igazi, tartalmas.
S egyszer kaptunk egy tyúkot. De ki vágja le? Balázs jött: - Mária ne aggódj, itt a doktor. Ki baltát ragadott akkor, így a királyi állatnak feje vétetett, szaladgáló teste az utcán kivéreztetett. Majd elkészült a paprikás, mely nokedlivel oly csodás. Füreden káposzta saláta dukált hozzá és egy kis otelló. A közös ebéd történetekkel, nevetéssel már emlékké vált.
A fiatal évek elszálltak, költözés, lazuló szálak, de a véletlen találkozások újra és újra előidézték a munkás polgárok múltját.
Legutóbb mikor találkoztunk, hosszan méláztunk. Apám elvesztése napra pontosan már három éve, odajöttél sóhajok és szuszogásod mondták el a lényeget. Könnyeztünk és messze néztünk. Jóska és Balázs most ismét együtt. Ti már nem, csak mi öregszünk. Mi munkás polgárok, akik Bach: Máté passióját hallva gondolnak egy elmúlt korra.
A piros Audi kezd tovasiklani, de tudom, hogy Te vezeted.Hallom Bach zenéjét, én így búcsúzom.
Balázs bácsi Isten veled!
J.S.Bach - Matthäus-Passion - Wir setzen uns mit Tränen nieder