Polgárdi Irén a tanár
Polgárdi Irén
Amikor hallom ezt a nevet, egy huncut mosollyal az arcán megforduló tanár jut eszembe, akiért rajonganak a diákjai. A humora tudásából ered. Nevettetni intellektussal bíró ember tud. Aki képes megnevettetni másokat az tud igazán tanítani. Ma úgy hívják élményszerű oktatás. Szerintem másfajta nincs. Örömmel menni órára olyan energiát szabadít fel, ami kielégíthetetlen tudásszomjhoz juttat el.
A diákok terheléséről sokat lehet hallani, de arról kevesebbet, hogy milyen az, amikor a tanár számára kihívás a sok kérdés megválaszolása, az újabb és újabb könyvek, folyóiratok, filmek ajánlása. Ezt az állapotot igazi tanáregyéniség tudja elérni. Tanár és diák között kialakul egy folyamatos motivációs kapcsolat, egymást motiválják. A tanár kíváncsivá tesz, a diák pedig egyre többet szeretne tudni.
A szigorú tanár a követelmények terén szigorú, ettől van tekintélye és ezt soha nem rombolja le a közvetlensége, humora. Nem lesz haver, annál sokkal több lesz példakép. A fogékony diákok ezért választják a tanári pályát.
Idegen nyelvet tanítani a másként gondolkodás tudását adja. Egy másik kultúra, habitus, nemzeti karakter megismerése a nyelven keresztül. Az angol nyelv tanítása a világpolgár szint elérését célozza, bárhol lehet vele kommunikálni a világon. Népszerűségét az emberek közötti kommunikáció legszélesebb lehetősége adja. Különösen a zenében. Történelmet tanítani, valójában a gondolkodás megtanítását jelenti. Irén számára ez a két szak felszabadultságot jelentett.
A tanítás gyönyörűsége mellett a mi megismerkedésünk a cukrásztudományodon keresztül kezdődött. Erika a testvéred, kedves kolléganőm, a Városháza egykori sajtófőnöke a Választási Irodára süteménycsodákat hozott. Irén küldte gyerekek, egyetek! -szólt a kedves invitálás. Hajnaltól hajnalig 24 órás munka alatt igazán jól esett a törődésed, szinte ipari mennyiséget sütöttél nekünk. Rebarbaratortád és a csokis tetejű mindig hatalmas sikert aratott, utóbbit csak fogpiszkálósnak hívtam, mert a csokimázt az alufóliától azok választották el.
Tavaly felejthetetlen pogácsát sütöttél. Emlékszem rohantam, csak beugrottam. A konyha felől pogácsa illat szállt felém. Éhesen csalódott voltam, hogy nem lesz időm megvárni, míg kisül. Erikával hellyel kínáltatok, hogy ne vigyem el az álmotokat. Láttátok, hogy kifulladtam és hűsítővel kínáltatok, ami nagyon lassan érkezett a nappaliba. Pár kérdés után kivettél a sütőből pár darab pogácsát azzal, hogy még nem sült meg, csak kíváncsi vagy, milyen a tésztája. Míg a pár forró pogácsát fújtam, kóstoltam végül kisült a pogácsa. Kedvesen kértél, hogy amíg csomagolsz az útra, addig párat egyek. Képes voltál lelassítani, megpihenhettem egy rövid időre a béke szigetén. Kikísértetek a kapuba, a kocsiban ülőknek is hoztatok pogácsát és elnézést kértél, hogy egy fontos kérdés miatt fenntartottatok. Kísérőim idegességét a friss pogácsa feloldotta. Megpihentem egy rövid időre a Polgárdi házban, erőt gyűjtve a nap hátralévő részére. Mi ez, ha nem tanítás. A legfőbb tanítás, hogyan érdemes élni. Hálás vagyok az utcán, piacon eltöltött beszélgetésekért, nevetésért, az üdvözlőlapokért. A névnapom előtti napon mentél el. Hihetetlen, hogy nélküled folytatódnak a hétköznapok és az ünnepek. Drága Irén, ég veled!
