Városházi részvétnyilvánítás
Telefonok, üzenetek, temetések.
A koronavírus járvány kaposvári áldozatainak száma egyre növekszik. Senki nincs egyedül, halljuk az összefogás frázisait. Még sincs Kaposváron egy ember, aki kiáll a közösség nevében és kimondja eddig ennyi polgárát vesztette el a város. Osztozunk a hozzátartozók fájdalmában.
Akiket ismerünk azok hozzátartozói felé eleget teszünk a legalapvetőbb emberi kötelességnek. De mi van az ismeretlenekkel, a kaposváriak közösségével? Akik úgy érzik, nem számít a fájdalmuk, veszteségük. Mintha nem történt volna semmi tragédia.
Pedig történt. A közöny tragédiája. Amikor fölényes és korlátolt közönnyel kaptuk az embertelen kioktatást:
Nem a tesztelés állítja meg a járványt!
A név szerinti szavazás indítványozása a kaposvári tesztelési keret létrehozásáról a felelősség súlyát fejezte ki. A szeptemberi nyitás tesztelés nélkül járványügyi számokban mérhető országosan. Helyben hosszú hetek felszólításai után, az elhallgatás helyett hetente a fertőzöttek számáról és a kórházban lévő betegek számáról egy rádió hanganyagban lehet pár mondatot hallani péntekenként. Az áldozatokról egy sort se, egy hangot se.
Későn kezdett helyi tesztelések, napi helyi járványügyi adatok ismertetésének hiánya, elmaradt részvétnyilvánítás. Ez a helyzet.
Napi helyi adatok ismertetésével naponta elemi emberi kötelesség a részvétnyilvánítás, azonban ez elmaradt. Nincs mire várni. A járványnak nincs vége, hullámai egymást követik. A vírus mutációi jelennek meg és terjednek az egész világon. Nem lehet várni, hogy majd a járvány végén állítunk egy emléket az áldozatoknak. Az itt maradt gyászolóknak kell most vigaszt és segítséget nyújtani. Aki vesztett el közeli hozzátartozót tudja, mennyi adminisztrációs teher hárul a rokonokra. A Városháza, más hivatalok, közjegyzők, közszolgáltatók, pénzintézetek, biztosítók összehangolt gyors munkája adhat támogatást.
Tisztelt gyászoló családtagok, barátok, kollégák, szomszédok, és ismerősök!
Az édesanyák, édesapák, gyermekek, házastársak, barátok elvesztése mély gyászt okozott kaposvári és a környező településeken élő családokban. A Kaposi Mór Oktatókórházban orvosok, ápolók küzdöttek a betegekért, a nehéz légzés, a fáradtság, az erőtlenség, a fuldoklás tüneteivel. A tehetetlenség érzése, a távolság a beteg hozzátartozótól az utolsó napokban szörnyű érzés. A méltó búcsú hiánya további megpróbáltatás, ilyenkor fontos, hogy a közösség együttérzése megjelenjen.
Az itt élők választott testületének tagjaként fogadják együttérzésemet!
Nadrai Norbert József
képviselő