Karácsony a változás

A napforduló állandósága mellett, a születés ünnepétől az anyagi javak megszerzése felé fordulás hanyatlása kezdődik. A fiatalok, akik a gyermekek leghitelesebb példaképei, változást akarnak. Nem kell a drága ajándék, a szülők feszültsége árán. Nem kell a tömeg, a rohanás, a bevásárlás, az értelmetlenül sok étel, az áramot feleslegesen zabáló giccses fényfüzérek és a szemété váló közhelyes képeslapok. A karácsonyfa még tartja vonzó illatával és varázslatos díszeivel magát, de majd a kukák mellett tornyosuló természetpusztítás barbár látványa mély lelkiismeret-furdaláshoz vezet.

De hová is vezethet a változás iránti erősödő vágy?

A betlehemi jászol menüjéhez, a menekülő szent szülepár vacsoráját kell megidézni, hogy minden falat értékesé váljon. A fényfüzérek energiatakarékosnak hirdetett, vakító fényei helyett egy méhviasz gyertya lángja és illata, melynek fényétől minden arc szép lesz.

A karácsonyfa, hát igen, ez nehéz lesz. Nem a szobában él a fenyő, ahogy a hal sem sétál a parton. Marad gyökerével, törzsével és tűleveleivel, illatával az udvaron, a téren, az utcában. Feldíszítjük sokan, közösen a szomszédokkal egymás örömére. Vízkeresztkor a díszeket hazavisszük, mert jövőre is felrakjuk. Száraz fák halál ünnepe helyett tovább virul a zöld lüktető élet.

Na és az ajándék? Együtt leszünk, közösen játszunk, társasozunk, kártyázunk, éneklünk és táncolunk, mindent, amit sokan és közösen lehet megtenni. Túrázunk, sportolunk, együtt vagyunk. Szeretetet venni a szeretet ünnepén nem lehet, ez az új tradíció. Egyenlő mindenki, nincs szegény, mert mindenki az. Nincs megalázó adományozás, helyette a mindennapok, 365 napon keresztüli gondoskodás és figyelem.

Nincs karácsonyi akció, csak vakáció. VAKÁCIÓ! Az iskolai tábláról ismert, a várakozás végén teljessé váló szó. A kötöttségek nélküli szabadság élménye.

E hagyomány megteremtésével a legfontosabb változik, az ember.