Kardos Kálmán emlékére

Pályatársak, tanítványok emlékeztek egy TANÁR életére. A szerénysége tiltja bármilyen jelző használatát. Ecce homo, íme az ember, ez a minden, jelző nélkül. Talán a csupa nagybetűt megbocsátja, amely kifejezi a pályatársak közül való kiemelését. dr. vagy Dr., a magasabb szinten létezés apró jelei. Antall József egyik tanító beszélgetésekor mondta az Országház folyosóján: "az ember jelző nélkül a szint, a jó, az igaz stb. az mind ez alatt a szint alatt helyezkedik el.

A Kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola mesterei pár hónappal a búcsúztatás után örök emlékként felavatták a Kardos Kálmán termet és kitárva a kaput lehetőséget adtak a pályatársaknak és tanítványoknak, hogy a zene eszközével fejezzék ki érzéseiket. Bogáthy József megrendítő levelét felolvasni embert próbáló feladat volt, de a zene nyelvén már nem csuklik el a hang. Gyémántként csillogó szemek jelzik, itt egy emlékezés van a dalban. Egy régebbi időben járunk együtt, és vele. Képek a falra vetítve, mint otthon a családi falon, ahol együtt lehetünk örökre. Igen, azok leszünk, kép a falon. A zene az emberi lét egy magasabb szintjét adja. Ezt fejezi ki Bogáthy tanár úr barátjához írt levelében: "hangszeren is lehet imádkozni". A vallási liturgiákban fontos szerepe van a zenének, ez Isten nyelve. Nem lehet a zene nyelvén hamisan szólni észrevétlen, meghalljuk. Nincs hazugság, csúsztatás, elhallgatás. A zene tiszta, nincsenek titkai, kitör, kiárad, mint a Szentlélek. Körülölel és felemel. A zenész játéka alatt eltávolodik időtől és helytől, mikor befejezi egy mély lélegzettel tér vissza közénk. A pályatársak, tanítványok mellett a kórusok egy-egy közösséget jelenítetek meg, a Szent Imre és a Vikár mellett a Munkácsy alumni, a gimnázium alapításának 100. évfordulójára, volt tanítványokból összeállt kórus. Az idén 80 éves Dorogi István karvezetésével maga volt az időutazás. 50 évfolyam együtt az alakuláskor, a várostól távol élők az internet segítségével csatlakoztak a próbákhoz, mert nincs határ. Ma ismét együtt. Emlékeztünk és az újratalálkozást ünnepeltük. A 100. évfordulón Dorogi tanár úrral beszélgettünk, majd egy közös fotóval búcsúztunk volna, de látva merészségemet és virágos jókedvünket folyamatosan jöttek a fotózkodók. Mi egy kézfogást örökítettünk meg, így a magasságbeli különbséget feloldottuk, ami két egymás mellett álló embernél kiütközik. Most elkészült egy újabb fotó. Köszönöm mindenkinek a felejthetetlen estét.