Anyák napja, május első vasárnapja
A piacon vásárlás után búcsúzóul, jó hétvégét kívántam.
Erre Jolika mosolyra derült:
- Jó lesz, jön Őfelsége, Bence a kis unokám. Hát persze a nagymama köszöntése sem maradhat el nagyanyák napján.
- Mi Bence kedvenc étele? - dobtam fel a kérdést.
Kapásból jött a válasz: - Sajtos panírban sült húsi! De világos legyen!
A gyermekkori ízek egy életen át elkísérnek. Idősebb korban az emlékezés nem csupán egy kép, egy tárgy, egy közösen bejárt hely, hanem a nagymamák tyúkhúslevese, zsírban sült kacsája. Nálam a vadászat miatt hozzátartozott a:
- Vigyázz kisfiam a sörétekre, kínálás!
Na és azok a sütemények: a foszlós kalács, a karácsonyi bejgli, a rétesek, palacsinta, meg a mennyei rumos, csokikrémes fatörzs. Persze ez utóbbi nem gyereknek való, de nagyapám így szerette, tehát mindenki eszerint ette. Neki volt igaza.
A nagymamák által készített ízeket egészítette ki édesanyám a hamis lúdlábbal, méteressel, szalagáréval, krumplis pogácsájával és az a felséges KUGLÓF. Egy füzetben találtam meg édesanyám által kézzel írt receptet.
Anyák napján az édesanyák munkájára is érdemes gondolni, hiszen nem a háztartás az egyetlen dolguk.
Iskolaszünetben a gyermekfelügyelet nem egyszerű, töltöttem én is időt édesanyám munkahelyén, láttam nagymamámat hazahozni az íveket és megtanulni csendben játszani körülötte, míg számol. Közben főtt a vacsora. Nem is gondolnánk mennyi hátrány éri az édesanyákat egy munkahelyen.
A negyedik gyermeke születése után visszatért kolléganő elveszti a magasabb bérét. - Bizonyítson újra! - egy évbe telik visszaszerezni számára. Na nem hivatalos úton kell meggyőzni a családtámogatás élharcosait, a szavakban nemzetépítőket.
A gyermekvállalás utáni visszatérés a munkába jelenti az anyáknak a legtöbb hátrányt. Nem abba a munkakörbe ahonnan szülni ment. - Csináljon mást, ahol üres álláshely van! Két évbe telt mire visszatérhetett az eredeti munkájához.
Végül a vezető állásban lévő édesanya átejtése: - Várjuk vissza anyuka! - vigyorgó mosollyal, mint az áldozatát nyugtató tigris. Persze, hogy a közelébe sem mehet kollégáinak. Az ideiglenesen kinevezett marad helyette, aki izé, férfi?
Egyik régi munkahelyemen az édesanyák szolidaritását is megtapasztaltam, akik felajánlották saját vezetői helyüket a vezetőként gyermeket szülőnek. Olyan ez mint a villamoson felpattanó bottal közlekedő nagymama, mikor felszáll egy kismama. Nem a fejhallgatóst, a mobilt nyomogatót ütlegeli botjával, hanem főnix madárként lángol szívében az anyaság. Lába most nem fáj, nincs ízületi probléma, s lebeg, mint egy jó tündér, egy őrangyal az ülések felett.
Édesanya Ő, ki hazaérve botját a kredencnek támasztja, majd szétválaszt négy tojást és cukorral habbá veri. Azután olajjal és langyos vízzel, végül liszttel tésztává elegyíti. A fehérjehabbal lágy tésztát kap. Formát zsírozza, lisztezi, a tészta felét alulra helyezi. Pirított mandula, aranymazsola, alma és narancs, jöhet bármi itt nincsen parancs. A tészta másik fele kakaóval dúsítva az előző réteget fedi. Előmelegített sütőbe teszi, a lángot visszaveszi. 150 C fok, szóval elég a hármas. Kell már a bot, jólesik a támasz. Félóra sem telik bele, tányér lesz a forma fedele. Gyakorlott mozdulattal egy gyors fordítás, nincs itt semmilyen ámítás. Magas marad a tészta a tortakínálón. Ez, kész ma. A szobában tartani, hagyni kihűlni. Az egész szobát a kuglóf illata belengi.
Ez az otthon illata, s ha már nincs velünk, illattá szelídült lénye ölel körül.
Boldog anyák napját!
