Horváth Pál tanár úr, búcsú

              Az emlékezés a veszteség mellett felidézi a közös élményeket. A tornaórákat, a táborokat, a gimis programokat. 1990-ben Lang Györgyi, amikor megírta a tornaórák gyötrelmeit a Tánctanár című dalban, rajongva ifj. Horváth Pál a legjobb tánctanár iránt, nem sejtette. Nem sejthette, hogy Kaposváron a Munkácsy Gimnáziumban van egy azonos nevű tanár. Sokaknak a dal hallatán eszébe jut egykori tanáruk, kollégájuk. Amikor valakitől elbúcsúzunk előjönnek az emlékek, régi képek. A dal hallgatása közben pár gondolatot írtam le, ami először eszembe jutott.

              Mielőtt tanárom lett volna már ismertem nagyapám fegyverműhelyéből, rajongott a vadászfegyverekért. Egy távcsöves vadászpuska tökéletes állapotban kell legyen a sikeres vadászathoz. A pontossága mellett egy jó gazda a küllemre is ad, nem lehet kopott a fegyver, a halbőrözés is fontos a biztos fogáshoz. Egy vadász határozott, kemény ember, aki csodálja a természetet, tiszteli a vadat, nem okoz felesleges fájdalmat. A fegyver hatalmát csak akkor gyakorolja, amikor szükség van rá. Egyensúly, kiegyensúlyozottság az életben fontos.

              Szigorú tekintet, határozott hang, rendet tartott, de jókedvvel végezte hivatását. Kiegyensúlyozott tanár volt, nem hangulatember, amit hosszabb távon a diákok nagyra értékelnek. Sokszor találkoztam ingadozó hangulatú emberekkel, akik bizonytalanok, állandó stresszben tartva környezetüket. Vajon ma milyen lábbal kelt fel?

              Horváth tanár úrra lehetett számítani. A régi fotók között böngészve sugárzik róla, hogy a helyén volt. A tanáraink sokban meghatározzák későbbi életünket, példát adnak. Szerencsés esetben a többségüktől jó példákat, mintákat kapunk. Ezek a tanárok megbecsülést érdemelnek és a diákjaiktól legalább meg is kapják, ma is. Fontos, hogy jó tanárok tanítsanak, akiknek a vérében van a tudás átadása. Jó tanárokból jó tanári kar alakul, akik egymást tisztelik és hivatásukat a diákok javára gyakorolják. Egy jól sportoló diák, ha nem minden tárgyból jeleskedik a tornatanára a védelmére kel a többi tanárral szemben és ugyanezt teszi a nem jól sportoló, de más tárgyakból jeleskedővel. A legtöbbet kihozni minden diákból ez az iskola lényege.

              A tanítás mellett a nevelés, a következetességen, az elérhető követelményeken múlik. A viselkedés, minták sorozatának követése. Van osztály, ahol egyik gyerek sem dohányzik, alkoholt sem azért és annyit iszik, hogy lerészegedjen. Megadja a tiszteletet a tanára mellett a társainak is. Nem alázza meg a másikat, az alsóbb évfolyamba járó fiatalokat. Baráti társaságban érzi jól magát, bulizik. De nem bandázik tőle idegen szokásokat követve, ami épp divat. Amikor iskolai erőszakról hallok, akár a világban, akár a kaposvári iskolákban, megdöbbenek. Hová jutott e kor?

              Horváth Pál tanár úrra emlékezve, az ifjúságunkat idézzük vissza, a múlt emlékeit. A képeket nézve a gyerekek Mikulás ünnepségén egy önfeledt embert látok, aki a gyermeki örömöt átérzi. A kollégáival való együttlét, a főzés, beszélgetés, vetélkedés a közösségi élmények fontosságát mutatja. Na és ott a táncoló kép is a diákok buliján, ahol megmutatja tánctudását ifjúként mozogva…

              Ezekkel a képekkel búcsúzom Horváth Pál tanár úrtól.