IFTMIKLÓS

Igen, így egybe. Kaposvári szakemberek, akik elismertséggel bírnak hivatásukban egy névvel jelentenek minőséget, megbízhatóságot. Hitelességet! A kilencvenes évek második fele és az ezredforduló legnagyobb üzemeltetési korszerűsítése Miklós nevéhez kapcsolódik. Az itt élők joggal hordták kancsókban a vizet fórumokra, közmeghallgatásra. Büdös, zavaros lé folyt a csapokból. Akkor még nem a pénzszórásról szóltak a hírek, nem értelmetlen látványberuházásokba ölték a közpénzt. A gerincvezetékek cseréje több százmillióba került, de mindenhol oldotta meg a minőségi kifogást, a leágazó vezetékek cseréjét is el kellett indítani. A türelmetlen felelősséget mindig áthárító dörgő hang az egyik közmeghallgatáson túllépte a jóérzés, civilizált viselkedést határát és gondolta a jogosan háborgó lakóknál még jobban kikelt magából, legéppuskázza azokat, akik nem oldják meg a további költségvetési összeg biztosítása után a tiszta ivóvíz problémát. Mindenki tudta, hogy a szokásos színjáték része a ripacskodás, műsor a választóknak. De Miklós, aki ezt a legjobban tudta az eszével, a legmélyebben sértve érezte hivatását és a kollégái becsületét. Mert a tudása és munkabírása mellett jószívű ember volt. Amikor eljött a nyugdíj felszabadult, mosolygós lett. Lezuhant válláról a felelősség a dolgozói iránt. Mert sokszor becsaphatta volna az ajtót, otthagyhatta volna az egészet, de nem tette.

Az önkormányzat első huszonöt éve az aranykor volt, erős, önállóan gazdálkodó, igaz a mindenkori kormányokkal komoly csatákat vívó helyi közösség. A vezetők kaposváriak voltak, nem idegenek. Ismerték és tisztelték őket a városban. Mindenki tudta a nevüket, ki felel az ivóvízért, a távhőért, a közlekedésért, a szemétszállításért, a köztisztaságért, az egészségügyért, a temetkezésért, a sportért, a tájékoztatásért. Ma már arctalan honlapok elavult információ között idegen nevek tűnnek fel és rövid idő alatt el is kopnak, a színvonalas közszolgáltatásokkal együtt. Nincs gyökerük Kaposváron, az államosítások levezénylői, az itt élők közös vagyonának átjátszói lesznek. Az államosítások elveszik a maradék önállóságát is a településeknek. Na nem az állam fogja üzemeltetni ezeket, hanem valamelyik milliárdos pénzügyi csoport több évtizedre koncesszióba kapja. A haszon az övék, a fejlesztés és üzemeltetés rovására. Lesz pénz jachtra, de nem lesz pénz ivóvízvezeték cserére. Arctalan emberek nem válaszolnak a feltett kérdésekre, nem vállalnak felelősséget. Az aláírásuk: a vezetőség. Rossz érzés, hogy akkor veszítettünk el, amikor az önkormányzati ivóvíz szolgáltatást. Lezárult egy korszak, ami működött, míg ártó kezek, szándékosan, tönkre nem tették elvtelen helyi asszisztálóikkal közösen. A város ellen elkövetett egyik legnagyobb bűn, amit, ők is éreznek, de sunyítanak.

Az elmúlt pár év megmutatta, micsoda értékek voltak a kaposvári emberekből kinevezett cégvezetők, akiket szidhattak az itt élők, vitatkozhattak velük. Állták a sarat, ott voltak a fórumokon, rendszeresen elmentek a helyi televízióba, rádióba. Valódi kérdésekre, érdemi válaszok, és nem látszat beállított propagandaanyagok árasztottak el bennünket. Ma, aki nem látja el rendesen a feladatát, mint egy mondai hős jelenik meg a közösségi hálón és az azt átvevő hírportálokon: kicserélte, megjavította, megoldotta, azt amiért fizetik. Majd néhány támogató megköszöni hozzászólásában és küld egy like-ot. Te vagy a legnagyobb hős a világon….

Drága Miklós, mennyire silányabb a mai világ. Mennyire nem a mi értékrendünk. Hála és köszönet illet a valós tudásért, a valós munkáért, mert ma már jelző is kell, hogy megkülönböztessük a mai tartalmaktól. Torma Kálmán, Kacsar Jóska, Szabados Péter, Hartner Rudi és sok kollégájuk már az égi csapatban drukkolnak szeretett városunkért, Kaposvárért. Most csatlakozol az aranycsapathoz, akiknek a neve még sokaknak mond valamit.

Ma megnéztem a Kavíz Kft. és a Holding honlapját a hírekben nem találtam búcsúzó szavakat. Ez az új, lélektelen világ. Sokan emlékezünk szeretettel és tisztelettel Rád, mert a mi körükből való vagy.